A témák, amelyeket honlapom „Miben segíthetek” oldalán említek, saját útkeresésem állomásai is.
Kamaszként nem volt határozott elképzelésem további életutamról. Szülői nyomás hatására szereztem BA diplomát a Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán, ami sok szempontból távol állt tőlem, viszont megerősítette bennem a nyelvek szeretetét és az utazás iránti vágyamat.
Alkalmi munkákból összespórolt pénzzel fél évre Délkelet–Ázsiába utaztam, ahol egy iskolaépítéssel és angol nyelv oktatásával foglalkozó alapítvány önkéntese voltam. Hazatérésem után egy Drogterápiás Otthonban folytattam az önkénteskedést. A szerhasználó fiatalokkal való közös munkában éreztem először, hogy a helyemen vagyok. Hamarosan már munkavállalóként szerveztem drogprevenciós, illetve közösségépítő programokat egyetemisták és gimnazisták számára. Ezzel párhuzamosan elvégeztem a mentálhigiénés segítő szakot.
Több éven át a ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban, illetve Csepelen hátrányos helyzetű gimnazisták számára vezettem önismereti csoportokat és egyéni beszélgetéseket. Ezek során nem csupán a szerhasználati függőségek működését értettem meg jobban, hanem a viselkedési addikciók (pornó, közösségi média, számítógépes játék) világába is betekintést nyertem.
Addiktológiai munkámat nagymértékben gazdagította a hatalmi egyenlőtlenségek és a társadalmi nemi szerepek jelentőségét elismerő szemlélet, amelyben sokat köszönhetek Halász Sárinak és Szil Péternek. A pornográfia feminista kritikája és a férfiszerep önkritikus vizsgálata tette lehetővé, hogy tizenhárom évnyi pornófüggőséget leküzdve elkezdjek dolgozni a szexipar és az azt működtető nőgyűlölet ellen.